Mariazell

A mariazelli zarándokhely története

A mariazelli zarándokhely már 1330 körül ismert volt. A templom építését és felszerelését a fejedelmi és polgári adományok mellett 1340 és 1490 között keletkezett püspöki és pápai búcsúengedélyek is dokumentálták. A legjelentősebb ilyen adományozás a 14. században kétségkívül I. Lajos magyar király kápolnaalapítványa, melyet 1369-ben tett, hálából a "törökök" (bolgárok) legyőzéséért.

A késő középkori zarándoktemplom külsejéről – igaz, vázlatosan – két pecsét ábrázolása ad némi információt. A legrégebbi általunk ismert pecsét 1389-ből származik. A pecsétkép a templomépület legrégebbi ábrázolása, amelyben a háromhajós zárdatemplom délnyugati irányból látható.

A ma közismert „Mariazell” név ebben a formában nem volt használatos egészen az újkor derekáig. Egy 1401. évi német nyelvű oklevélben Unser Framen Cell áll. A zarándokhely a 15. században már széles körben ismert és kedvelt volt. A 17. és 18. században rendkívüli módon megnőtt a zarándokok száma.

Ha megállunk a mariazelli Bazilika főkapuja előtt és felpillantunk, közvetlen a kapuzat fölött egy relief található, amelyet nemcsak művészettörténeti szempontból érdemes megfigyelni, ugyanis egy márványba vésett mirákulumképről van szó, mely három imameghallgatást mutat.

Balra Henrik morva őrgróf 1200 körüli legendás zarándoklatának szemléletes ábrázolását találjuk.

Középen I. Lajos magyar király térdel, kezében az ún. „kincstárképpel”, mellette az ismeretlen művész a királyi zarándoklat okát tárja elénk: egy győztes csatát a „török” ellen.

Végül a relief jobb szélén egy ördögűzési jelenetet láthatunk, amelyet a források szerint 1370-ben egy gyermekgyilkos nőn hajtottak végre sikeresen.

A relief több értelmezési lehetőséget kínál a templom két építtetőjéről. A Henrikről és Lajosról szóló legendák mellett az alapítási legendák a legfontosabbak, de az ördög kiűzése egy egyszerű nőből, aki ráadásul még gyilkos is, első ránézésre nem illik a képbe. Van azonban erre egy egyszerű magyarázat, ugyanis ha a jelentet úgy tekintjük, mint egy metaforát, a kereszténység győzelmét a gonosz, az ördög felett, az ábrázolás rögtön érthető lesz.

Egy másik értelmezési sík szerint a szemlélő a reliefen felismerheti a mariazelli kegykép átfogó jelentőségét: a királyoktól az egyszerű asszonyig, sőt a gyilkosig mindenki idejöhet és ide is kell jönnie!

Van még valami jelentős ebben az ábrázolásban: Mariazellt már a relief keletkezésekor (1437/39) mint királyok és fejedelmek zarándokhelyét mutatja be.

Majd minden zarándokhely alapításához kapcsolódik legenda

Így van ez Mariazell történetében is. De ez a legenda azért szokatlan, mert a történelmi mag sokkal könnyebben kihámozható belőle, mint más kultuszhelyek esetében.

A legenda szerint egy Magnus nevű szerzetes ezen a tájon hirdette a kereszténységet. Nagy Mária-tisztelő lévén egy szobrot vitt magával, ami azonos lenne a mai kegyszoborral. Mikor a mai kegyhely környékére ért, hirtelen egy legördülő szikla zárta el az útját. Mivel már esteledett, csüggedten és fáradtan lefeküdt, és a szobrot a földre állította. Ebben a pillanatban megrepedt a szikla, így a szerzetes tovább tudott menni. Az út ezután közvetlenül egy dombra vezetett, arra a helyre, ahol ma a templom áll.  Ott a fából készült Madonnát egy fatönkre állította, majd fából egy cellát épített neki,  és elkezdte a szegény, egyszerű embereket és marhapásztorokat magához hívni és Istenfélelemre tanítani.

A legenda pontosan megadja az érkezés dátumát: 1157. december 21.