Jézus Szíve Társasága

Tahiban találkoztunk!

2023.05.27.

„Mária igenje rámutat arra, hogy fontos vagyok az Istennek. Felfedezhetem, hogy életem mások számára ajándék. … Pihenj meg egy-két napra Isten szeretetében, és engedd, hogy ez betöltse a szívedet!”- állt a meghívóban, mely lelkinapra hívta az Igent mondok lelkigyakorlatozókat. Nagy örömünkre a lelkigyakorlatos ház hétvégén megtelt…

„Találkozásokat, felfrissülést, bátortást, örömöt, lelassulást, lendületet a mindennapokra, megerősítést az igen és a nem kimondására, és a nemvagyokegyedül megtapasztalását” – többek között ezekkel a vágyakkal érkeztek a lelkigyakorlatozók a hétvégi Igent mondok lelkinapra a Szív Lelkigyakorlatos Házba Tahiba. „Szeretném letenni az aggodalmaimat, a félelmeimet, a bűntudatomat, a múltban ragadásomat. Szeretném a szorongásomat Istenre és a Szűzanyára bízni, és itthagyni a kisközösségünkben támadt bizalomvesztést” – írták a lelkigyakorlatozók a nagy rózsaszín papírra üzenetként. Legtöbben már szombat délutántól együtt voltunk, így alkalom nyílt a megérkezésre - lélekben is -, a lecsendesedésre és a pihenésre. Ezt kertben, százszorszépek között pléden fekve ritkán engedjük meg magunknak a mindennapokban…

Sokan csak vasárnap tudtak csatlakozni a csapathoz, ők igény szerint gyónással kezdhették a napot. A szentmisében megint megtapasztaltuk, hogy az imádkozó női közösségnek milyen nagy ereje van… - Minél jobban megismerjük önmagunkat, annál mélyebbről szólhat az igenünk - kezdte a szentmisét Hiba György SJ atya, majd elmondta, hogy az Evangélium gyógyír, és arra hív, hogy próbáljuk meg felfogni a szívünkkel, kihez tartozunk. Gyuri atya biztatott: mindenkinek megvan a maga keresztje, nem tudunk elfutni előle, inkább öleljük át azt, és engedjük meg, hogy ebben velünk legyen az Isten! Minden egyes este, amikor megállunk az átküzdött nap után, megszülethet bennünk a hála, a hálából pedig erő lesz: Isten erejéből tudjuk hordozni a keresztünket. A lelkigyakorlat mindennapi imáiban való elcsendesedés közepette megtalálhatjuk, hol van bennünk az Ő ereje, és azt is, hogyan tudunk Istennel együttműködni a mindennapokban. Gyuri atya megnyugtatott: Isten nem a hegyen, hanem a saját életünkben, a családunkban, a munkánkban akar velünk találkozni. Arra hív, hogy a mindennapi életünkkel tegyünk tanúságot Róla. Kérhetjük a bizalmat, hogy tudjunk bízni Benne, és hogy tudjuk egymást tartani, amikor eljön ennek az ideje… A szentmisében a zenei szolgálatot Kertész Annamária és Bálint Zsolt, a taizéi közösség magyarországi képviselői vállalták – köszönjük nekik a felemelő dallamokat!

A nap további részét három csoportban folytattuk. A fiatalokat Balla Erika SJC testvér kísérte, aki szerint az életadásban, az értékességben, a szépségre való rácsodálkozásban erősíthet meg minket a lelkigyakorlat. – A fiatalok egyre inkább felfedezik, hogy kapcsolatokban élnek, és a lelkigyakorlatban kapott ajándékokat továbbadhatják másoknak. Azt is, hogy mi nők, együtt és egymásért élünk. Megint jó megtapasztalni, hogy ha a nők együtt vannak, abból erő születik! Jó ámulni annak csodáján, hogy Isten mindenkit máshogy érint meg, és hogy milyen közel tudunk kerülni Hozzá nőiségünkben, értékességünkben. A lelkinap után tovább vihet minket az utunkon a kérdés: hogyan él bennünk az ajándék, amit a női felmenők által kaptunk?

A középkorosztály csoportjában Suller Melinda SJC testvér, a Jézus Szíve Társasága általános elöljárója vezette az imaidőket. – Az Isten lelki igényeket támaszt az emberben. Ha merünk erre válaszolni, akkor Ő olyan utakra visz minket, amire magunk is rácsodálkozunk. Jó megtapasztalni, hogy - bár az Igent mondok lelkigyakorlat során nem vagyunk egy térben - a lelki nap találkozásában a támogatás, az együttérzés, a gyengédség és a figyelem különlegesen erős. De a vidámság és a helyzeteken való közös nevetés is jelen van – például a sárga pihetoll esete, ami sokunkban örök emlék marad…

Az érettebb, tapasztaltabb korosztályt Benkő Adrienne lelkivezető segítette. - Amikor nem vettem észre, hogy Mária az életem egyik vezérfonala, utólag mindig rájöttem, Ő hányszor hívott és kísért engem. Mária számomra egyre fontosabb, de Ő, mint a nőiség szimbóluma elengedhetetlen a mai világnak is! Hajlamosak vagyunk Máriát elérhetetlen magasságokba helyezni, de ha társunknak tekintjük Őt, megtapasztalhatjuk, hogy a mindennapi életben vezet minket.

A nap folyamán megismerkedhettünk a Szent Ignác-i szemlélődő imamóddal, képmeditációval, egészen mély megosztásokkal erősítettük egymást, és próbáltuk Isten szerető érintését gyakorlati módon is megtapasztalni. És hogy a lelkigyakorlatozók mit kaptak a lelkinaptól? „Figyelmet kaptam és rengeteg energiát! A reggeli ébredés várakozását. A csendet, a zene örömét. Az imádság ritmusát, és az együtt imádkozás végtelenségét! Kedves, szeretetteljes kis lámpást, ami világosságot ad az Istenhez vezető úton. Mosolyt a testvérektől, ízlésesen feltálalt ebédet, meglepő, érdekes gondolatokat. Madárcsicsergést, ami a kápolnában is szólt. Üde, kerti levegőt, békét. A nemvagyokegyedül felismerését, őszinte beszélgetéseket. Imamódok megismerését. Útmutatást, milyen irányban kellene változtatnom az életemen. Lehetőséget Isten hangjának meghallására. Gondoskodást, elfogadást. Sok új zarándoktársat, megerősítést, bátorítást.” Köszönjük nektek, hogy együtt lehettünk!